Renée Sintenis: Az állatszobrászat elfeledett mestere Berlinben

Renée Sintenis: Az állatszobrászat elfeledett mestere Berlinben

1962. június 6-án az A9-es autópálya középső sávján, a München-Freimann bejáratnál egy nem feltűnő, de mégis fontos szobrot állítottak fel. A tehetséges művész, Renée Sintenis által tervezett medvebocs a megosztott Berlin és Nyugat-Németország, valamint maga München kapcsolatát szimbolizálja. De ki volt ez a figyelemre méltó nő, aki páratlan volt a szobrászat világában?

Renée Sintenis abban az időben nőtt fel, amikor a nők szerepe a művészeti szcénában nem volt könnyű. Állítólag már gyerekkorában is különleges affinitást mutatott az állatok iránt Bajorország 2 hogy babakocsiban sétálni vitt egy almot nyulat, és az iskolai füzeteket kutya- és lóképekkel díszítette. Ez a szenvedély késztette arra a döntésre, hogy állatszobrász lesz – ez a szakma akkoriban meglehetősen kétesnek számított. Mivel nőket nem vettek fel a Berlini Művészeti Akadémiára, Sintenis egy kézműves képzést választott, amelyben női aktokat és férfi isteneket is modellezett, miközben az állatábrázolásokat figyelmen kívül hagyták.

Úttörő munka a szobrászatban

Az első világháború korai éveiben Sintenis kis gipszszobrokat kezdett készíteni, köztük csikókat, szarvasokat, szamarakat és gazellákat. A közönség jól fogadta ezeket az alkotásokat, bár a kritikusok gyakran „csempésznek” vagy „kirakatművészetnek” minősítették őket. Lemaradt arról, hogy leérettségizzön, és felvegye a „Renate” keresztnevet, ami kiemeli nem szokványos megközelítését.

Művészi pályafutása fellendült – az első világháború után Sintenis volt az első nő, akit szobrászatból neveztek ki a Művészeti Akadémiára, de zsidó származása miatt hamarosan kizárták az akadémiáról. A náci rezsim alatt alkotásait hatalmas korlátozások sújtották, és sokukat eltávolították a közgyűjteményekből. E viszontagságok ellenére szobrászati ​​alkotásaival sikerült hírnevet szereznie.

A berlini medve

Sintenis talán legismertebb alkotását, a Berlini Medve szobrát 1932-ben készítette. Ez a szobor Berlin jelképévé vált, és bekerült a filmvilágba, ahol 1953-tól a Berlini Filmfesztiválon trófeaként díjazták. Ezt a „Sintenis Bear” néven ismert díjat ezüst és arany színben adják át a nyerteseknek, és rajta van a kitüntetettek neve. Ez a megtiszteltetés azt mutatja, hogy Sintenis munkája milyen mélyen rögzül a társadalom felfogásában.

Renée Sintenist nemcsak a Weimari Köztársaság fontos művészeként tartják számon, hanem az „új nő” példaképének is. Divatos megjelenése és rendhagyó életmódja igazi hírességgé tették az 1920-as években Berlinben. Impresszionista, villódzó felületkezeléssel alakította ki saját formanyelvét, és megmutatta a fiatal állatok mozgásának esetlenségét – a természettel való mély kapcsolatuk jelét.

Ma már nemcsak a múzeumokban találhatók alkotásai, hanem az általa formált városok emlékezetében is. Medveplasztikái már nem csupán egyszerű szobrok, hanem egy kulturális identitás részei, amelyek sokkal túlmutatnak a létrehozásuk idején. Az Edwin Scharff Múzeumban bemutatott több mint 80 művének köszönhetően egyedülálló lehetőség nyílik kora egyik legbefolyásosabb művészének munkáinak megismerésére is. Helyi hős jelentették.

Renée Sintenis öröksége örök. Az állatok iránti szeretete, az elismerésért folytatott fáradhatatlan harca és művészi látásmódja igazi úttörővé teszik – ezt a szerepet a mai napig kecsesen és stílusosan megtestesíti.