Hoogleraar változásra szólít fel: itt az ideje a Slow Academia”-nak az egyetemen!

Hoogleraar változásra szólít fel: itt az ideje a Slow Academia”-nak az egyetemen!

Jelenleg sok szó esik az akadémiai világban a „Slow Academia” gondolatáról. Albert Meijer, az állami innováció professzora egy szenzációs LinkedIn-bejegyzésben sürgős gondolkodásra szólított fel. Hat hónapos szabadsága után motiváltan tért vissza, de gyorsan túlterhelte a napi munka. E-mailek, értekezletek és megoldandó hallgatói forgatókönyvek töltötték be napjait, és megkérdőjelezték, valóban ez az állapot, amelyre a tudományos életben vágyunk. Posztjában a Slow Academia ötlete csaknem 1000 lájkot és számos helyeslő hozzászólást kapott, ami azt tükrözi, hogy a felsőoktatásban sok embernek szüksége van a nyomás csökkentésére és az akadémiai környezetben folyó munka fenntarthatóságára. Semmi esetre sem akar új projektet indítani – érvel Meijer a további nyomás elkerülése érdekében, és reméli, hogy gondolatai arra ösztönzik a döntéshozókat, hogy gondolják át vezetési stílusukat.

De mit is jelent valójában a Slow Academia? Ez a kifejezés nem csupán a kevesebb munkaterhelésre szólít fel, hanem a tudományos munka mélyebbre és megfontoltabb megközelítésére is. Erre világít rá a „Filozófia és elmélet a felsőoktatásban” című folyóiratban a közelmúltban megjelent különszám is, amely komplexen foglalkozik a témával. A Sean Sturm és maga Meijer által közösen szerkesztett kiadás a lassú akadémia számos aspektusát megvilágítja, a reflektív tér megteremtésétől a gondoskodó, hosszú távú pedagógiai gyakorlatokig, amelyek túlmutatnak a sebesség hagyományos logikáján.

Esszék és viták a témában

Ebben a különszámban különböző, a témával foglalkozó cikkek és esszék jelentek meg. Íme néhány kiemelés:

• „The University is Slow/er“ – Eine Verteidigung der langsamen Akademie als Teil der Universitätsidentität.
• „Attuning to Absence in the Posthuman University“ – Diskussion über die Bedeutung lebendiger Zukunftsperspektiven.
• „Not at the Same Time“ – Ein Erforschen indigener und gegen-habilitatorischer Zeitlichkeiten.
• „Fostering Socially Just Care in Digital Communities“ – Schaffung von digitalen akademischen Gemeinschaften.
• „Unraveling Knowledge Systems“ – Thematisierung des tiefen Zuhörens in Kunst und Bildung.

A Thesis Whispererről szóló cikk a lassú akadémia kihívásaival foglalkozik, rámutatva azokra a kiváltságokra, amelyek gyakran szükségesek a sikerhez ebben a környezetben. Míg a lassú akadémia ötlete csábító ötlet a mindennapi nyomás és igények elkerülésére, továbbra is kérdés, hogy ki engedheti meg magának ezt a luxust. A kritikusok arra figyelmeztetnek, hogy a lassúság elvei gyakran a kevésbé kiváltságos akadémiai tagok vállán nyugszanak, akik úgy érzik, hogy megfelelnek a gyors termelékenység követelményeinek.

Ez a vita rendkívül fontos az akadémiai intézmények jövője szempontjából. Lehetséges, hogy a Slow Academia válasz a felsőoktatásban uralkodó agresszív kulturális nyomásra? A támogatók és a kritikusok egyaránt elismerik, hogy egyensúlyt kell találni a minőség és a mennyiség között, hogy fenntartható és támogató akadémiai környezetet hozzunk létre, amelyben mind a fiatal kutatók, mind a már elismert professzorok boldogulhatnak.

A Slow Academia reflexiója nemcsak átalakíthatja az akadémiai kultúrát, hanem újradefiniálhatja a felsőoktatás alapvető értékeit is. Kérdés, hogy az egyetemi vezetők hajlandóak-e erre az útra lépni, és valódi változásokat kezdeményezni a harmonikusabb tudományos élet érdekében. Az akadémia jövője talán alig várja a lassú, megfontolt utazást, ahelyett, hogy a mai rohamtempó csapdájában maradna.