A Cat Power elvarázsolja Münchent Dylan legendás hangjaival!

A Cat Power elvarázsolja Münchent Dylan legendás hangjaival!

Tegnap egy nagyon különleges este volt Münchenben: Chan Marshall, ismertebb nevén Cat Power, újraalkotott egy legendás Bob Dylan koncertet, amely az Isarphilharmonie-ban zajlott 1966-ban. Ez az esemény nemcsak a megrögzött Dylan-rajongókat vonzza, hanem azokat is, akik a moziban látták a legújabb életrajzi filmet, a „Like A Complete Unknown”-t. A terem gyakorlatilag teltházas volt, a közönség pedig kulturálisan sokszínű keverékbe merült.

Marshall zöld nadrágkosztümöt viselt, amely elegánsnak tűnt rajta, és a „She Belongs To Me”-vel kezdte az estét. Arsun Sorrenti gitáros és Aaron Embry szájharmonikás kísérte. Előadásuk, amely Dylan számos legendás dalát keltette életre, nem volt teljesen személyes érintés nélkül. Az interpretációkat lélektelenebb énekszínezés jellemzi, ami még a klasszikus „Just Like A Woman”-t is új megvilágításba helyezi.

Sikeres repertoár

Marshall kilencperces monológja a "Visions of Johanna"-ról kissé szokatlan, de hihetetlenül vonzó volt, új megközelítést adva a közönségnek Dylan összetett szövegeihez. A nagy fülbemászó dallamok, mint az „It’s All Over Now, Baby Blue” üdítően mákosan szólaltak meg, míg a „Desolation Row” összetett hosszú versként került ismét fókuszba. De nem minden volt a hallgatók ízlése szerint: a „Mr. Tambourine Man” ehhez képest kissé unalmas volt.

A koncert rockos része a „Tell Me, Mama” című dallal indult nagy sebességgel, ami olyan ismerős érzést kínált a rajongóknak, ami Dylan akkori folkból rockossá alakulására emlékeztette őket. A „Leopard-Skin Pill-Box Hat” pörgős rockváltozatban felpörgetett interpretációja az est fénypontja volt. Az egyetlen borítóverzió a szettben a „Baby Let Me Follow You Down” volt, ami elragadtatta a rajongókat és némi nosztalgiát kavart.

Kritika és kilátások

Bár az este sok szép pillanatot tartogatott, az is feltűnt, hogy az előadás egyes részei bepróbáltnak tűntek. A „Like A Rolling Stone”-val készült finálé nem verte le éppen a közönség zokniját, de azért megér egy próbát Dylan klasszikusát a művész személyes szemüvegén keresztül hallani. A setlist azonban azt az elképzelést tükrözte, hogy a Cat Power folytathatja a turnét feldolgozási estékkel, miközben az eredeti dalokból álló új mű sem maradhat észrevétlen.

Ahogy Michael Bartle megjegyezte egyik rádióműsorában, a borítóverziók nem egyszerűen utánzatok, hanem generációk közötti fordítást is nyújtanak. Cat Power többet tett, mint csupán tisztelegni Dylan előtt a teljesítményével; új diskurzust nyit a kreatív döntésekről és a fejlődés iránti felelősségről. A [Bayern 2] szavaival élve (https://www.br.de/radio/bayern2/podcasts/cover-me-wie-cat-power-bob-dylan-interpretiert-100.html) ez elindít egy elmélkedést Dylan átalakulásáról és zenéjének napjainkban való jelentéséről.

Összefoglalva, a híres müncheni koncert fellépésével a Cat Power nemcsak a borítóverziók etikáját kérdőjelezi meg, hanem őszinte kísérletet tesz a művész és a közönség kapcsolatának elmélyítésére is. Előadásukkal különös figyelmet fordítottak a történelem egyik legnagyobb dalszerzőjének örökségére, akinek hatása a modern interpretációkban is elevenen él.