A macskapown varázslók münchensével Dylan legendás hangjaival!

A macskapown varázslók münchensével Dylan legendás hangjaival!

München, Deutschland - Tegnap egy nagyon különleges este volt Münchenben: Chan Marshall, aki jobban ismert Cat Power néven, Bob Dylan legendás koncertjét, amely 1966-ban az Isarphilharmonie-ban zajlott. Ez az esemény nemcsak vonzza a Dylan rajongóit, hanem azokat is, akik a legújabb biopikreként láthatták a mozit. A terem gyakorlatilag elfogyott, és a közönség kulturálisan színes keverékbe irigyelt.

Egy zöld nadrágos öltönyben, amely elegánsan állt, Marshall az estét a "Ő tartozik nekem" című filmjével kezdte. Arsun Sorrenti gitáros és Aaron Embry harmonika játékos kísérte. Megjelenése, amely Dylan legendás dalait újra életre keltette, nem egészen személyes feljegyzés nélkül. Az értelmezéseket egy lelkesebb hangszín jellemzi, amely még a klasszikus "mint egy nő" című klasszust is megvilágítja.

sikeres repertoár

kissé szokatlan, de rendkívül vonzó, Marshall kilenc perces monológja a "Visions of Johanna" számára, aki új hozzáférést adott a közönségnek Dylan összetett szövegeihez. A nagy fülbemászó dallamok, mint például a "Az egész most, a Baby Blue", frissítően máknak hangzott, míg a "Desolation Row" ismét összetett hosszú versként fókuszált. De nem minden volt a hallgatók ízlése szerint: a "Mr. Tambourine Man" kissé színtelen volt.

A koncert szoknya része a "Tell Me, Mama" -val vezetett, és ismerős érzetet kínál a rajongóknak, amely emlékezteti őket Dylan átalakulására a népről a rockra. A "Leopard-bőr tabletta-box" gyors sziklás verziójában lévő keverő értelmezése az esti fénypontja volt. A szett egyetlen borítói verziója a "Baby Let Me Pate You Down" volt, ami örömmel fogadta a rajongókat és felébresztett néhány nosztalgiát.

kritika és kilátások

Noha az este sok szép pillanatot kínált, azt is megjegyezték, hogy a megjelenés egyes részei próbáltnak tűntek. A "Like A Rolling Stone" fináléja nem engedte pontosan, hogy a közönség kihúzza a zoknit, de még mindig érdemes megpróbálni Dylan klasszikusát hallani a művész személyes lencséjén keresztül. A setlist azonban tükrözte azokat a gondolatokat, amelyek szerint a Cat Power továbbra is fedezeti estékkel járhat, miközben a saját dalaival rendelkező új mű nem szabad észrevenni.

Ahogyan Michael Bartle megjegyezte az egyik rádióműsorában, a borító verziók nem csupán utánozások, hanem a generációk közötti fordítást kínálják. Megjelenésével a Cat Power nem csupán Dylan tisztelegését teremtette; Új diskurzust nyit meg a kreatív döntésekről és a további fejlődés felelősségéről. A [Bayern 2] szavai szerint (https://www.br.de/radio/bayern2/podcasts/cover-me-wie-cat-power-bob-dylan-intermetert-100.html), így tükrözi a Dylans átalakulását és zenéjének fontosságát a mi napjainkban.